Facebook

Exhibitions

J A Y  T A N


Y O U  C A N  S T A N D  A N D  W A T C H  O R  S P A R


2 0 1 4 . 0 1 . 0 7 — 0 2 . 1 4 .


Jay Tan mostanában olvasta Flaubert Bovaryné című regényét, akinek főszereplője, Emma Bovary igen nagy hatást gyakorolt rá. A könyv margójára azt írta „a tapasztalat által informálva és a tapasztalattól függetlenül” egyfajta ösztönszerű válaszként Emma Bovary gondolataira, aki robbanékony és frivol karakter, főként az anyasággal és kereszténységgel kapcsolatos nagyszabású elképzeléseiben, aki úgy érzi próbálkozik, mégis lusta. Előkelőségre és jóságra törekszik, hogy nagy érzelmeket éljen meg, de nem tud úrrá lenni a kényszerein. „Ez a leírás nem csak rá igaz, hanem rám is” – mondja Jay Tan.


Jay Tan működése közben olyan jelenségekre kívánja felhívni a figyelmet, amelyek „a két nagy osztály: a létezők (vagy szubsztanciák) és az apparátusok1” kapcsolatáról szólnak2. Műveinek mozgatórugója annak tanulmányozása, hogy a folyamat miként válhat formává, és a forma hogyan befolyásolhatja a folyamatot. „Komplex koreográfiák résztvevői vagyunk” mondja, „úgy mint a történelem vagy a politika, ahol az anyagi világ leginkább mérhető tulajdonságai és erői a törvényeinkből, nyelveinkből és szerelmeinkből jönnek létre.”


Agamben olasz filozófus egy harmadik osztályt is megkülönböztet a létezők (szubsztanciák, living beings) és az apparátusok mellett, mégpedig a tárgyakat, amelyek a két fenti osztály viszonyából és könyörtelen harcából jönnek létre. Foucault ”kormányozhatóság” fogalmára építve az apparátus lehet bármi, ami képes felfogni, megváltoztatni, meghatározni, befogni, modellezni és irányítani a szubsztanciák gesztusait, viselkedését, véleményét.


„Nagyszerű úgy gondolni a világra mint egy olvadó joghurtos málnafagyira, ami az apparátusok és szubsztanciák között feszül. És Emma Bovary egy tökéletes példa erre. Fluktuál, csapong, egy eszköz, egy a világ és mások által alakított kövér agyagdarab, tárgyiasult és idealizált” teszi hozzá Tan.


A Jay Tan műveiben megjelenő dombszerű halmok, polcok és edények – üvegnyakak, az anyagok különböző sűrűsége, kupolák, szoknyák – mind a tudás és a tapasztalat átvihetőségének metaforái, de ugyanúgy a szobrászat történetéé is. Folytatva a halmok és kupacok sokféleségének


és lehetséges kapcsolatainak felkutatását, polcok és különböző edények bemutatásával igyekszik kiegészíteni azt a gondolatot, hogy a tárgy valami ügyesen alkalmazkodó dolog, manipuláló és manipulálható egyszerre. A taktilitás és az alapvető mechanika kulcsszerepet kap jeleneteiben, amelyeket hétköznapi tárgyak segítségével valósít meg, hogy általuk az emberiség történetének és döntéshozatalainak egy-egy pillanatát merevíthesse ki. A nyújtható anyagok (viasz, gumi, gyurma, agyag, kenyér és tojás) és a rájuk ható erők az installáció anyagi, konceptuális és szimbolikus együtthatóinak kulcsai.


Jay Tan (1982, UK) Rotterdamban és Londonban él és dolgozik. A Middlesex Egyetemen tanult, a Piet Zwart Intézet képzőművészeti programján diplomázott 2010-ben. Ugyanebben az évben beválogatták a Bosch Young Talent Showba. 2013-ban CoCA díjat kapott Amira Gad kurátor ajánlására. Így tavaly a Witte de With Center for Contemporary Artban mint CoCA díjasnak volt önálló kiállítása. A londoni Holly Bush Gardens csoportos kiállításán vett részt legutóbb, legújabb műveit az Access Galleryben mutatja be Vancouverben. Februártól az amszterdami Rijks Akadémián folytatja tanulmányait.


1 What is an Apparatus? and Other Essays, Giorgio Agamben, Stanford Press, 2006. p. 14. 2 „Ezzel a fogalommal elsősorban azt a teljesen heterogén egészt próbálom megfogni, ami diskurzusokból, intézményekből, építészeti formákból, közigazgatási intézkedésekből, tudományos megállapításokból, valamint filozófiai, erkölcsi és filantróp javaslatokból áll, röviden a kimondottat és a nem kimondottat. Ezek az apparátus elemei. Az apparátus maga az ezen elemek között létrejövő kapcsolati rendszer.” részlet a The Confession of the Flesh című 1977-es interjúból, in Power/Knowledge Selected Interviews and Other Writings 1972-1977, ed. Colin Gordon, The Harvester Press, 1980. pp. 194-228.