Instagram Facebook

Exhibitions

Krespel Házak

Az AU Műhely kiállítása

Megnyitó: 2022. 04.13. 18 óra

Megtekinthető: 2022. 05. 20.

Az AU Műhely egyik írásában egy építész és egy szakács ül az asztalnál. A történet szerint egy tál gőzölgő leves felett beszélgettek, amit a szakács készített el. Kint hideg volt, havas hegycsúcsok vették körül őket. A szakács arról mesélt, hogyan készítette el az előttük lévő levest, arról, miként lett a lábosban forralt vízből, egy semleges alapból, ízes étel. Az építész a recept után érdeklődött, arra hivatkozott, hogy ő is tervekből dolgozik. A szakács nem tudta odaadni a receptet, nem is volt soha hozzá, csupán az évek során kiérlelt ízlelés, a főzés közben alakuló és változó fűszerezés. Az építész elgondolkodott, vajon neki építészként csak a keretet: a lábost és a semleges alaplevet kell megalkotnia vagy mint a szakácsnak magának kell megfűszereznie az épületeit? A szakács visszament a konyhára dolgozni, az építész az ablakból merengett. A távoli hegyeket nézte, és ilyen szépnek még sohasem látta a tájat.

A hegyes tájat a romantika művészete fedezte fel, és tette az irodalom és a festészet tárgyává. Az Alpok csúcsai a rettegett és vágyott természet, a fenséges toposzai lettek az északi romantikában, ellentétben az antik és mediterrán természetképekkel, amit a grand tourok során fedezett fel az európai művészet. A tekintet a természetből tájképet komponált, egyfajta érzelmi tájjá téve azt, melybe a szubjektum menekül és elhagyja a civilizációt, hogy önmagával találkozzon. A hegyek szakrális helyek megannyi kultúrában, ahogy a német romantikában is. Természetrajzából fakadóan lakóit morálisan kiemeltnek gondolták, emelett pedig a hegyek közelebb vannak az éghez. Bruno Taut német expresszionista építész az első világháború kitörésekor, inkább koplalással gyengítette a szervezetét, hogy elkerülje a behívót. A háború elől magányába zárkózva utópisztikus tervén dolgozott, amit Alpine Architekturnak keresztelt. Az Alpok hegyei közé tervezett egy szakrális kristályvárost, az épületek acélból és üvegből álltak, a hegyek ormaiból törtek fel, a völgyek lankáiból nőttek ki. Az üvegépítészet transzparenciájával a természetet oldja a térbe, elsősorban a fényt és a levegőt. Taut immaterializálja, amitől az építészetben megcsömörlött: a funkciót és a materializmust. Kristályváros lakói emelkedetten, misztikus elvek szerint éltek Taut pacifista víziójában. Egy háborítatlan közösségi létett képzelt el, egy új életminőséget, amit harminc vízfestményén örökített meg. E.T.A. Hoffmann novellái akkor születtek, amikor festő kortársa, Caspar David Friedrich hegyvidéki, alpesi témájú festményei. Ahogy a táj a lélek szerint alakul, úgy Hoffmann szereplőinek karaktere tükröződik a körülöttük lévő terekben. Irodalmi terei atmoszférikusak, nem díszletek, hanem a történet érzelemvilágának alakítói. Anthony Vidler építészetteoretikus, aki az otthontalansággal, vagyis az unheimlich építészeti fogalmával foglalkozik az építészetben, Hoffmann-nak kiemelt szerepet tulajdonít, mint egy olyan művésznek, aki íróként is tereket teremt. Krespel tanácsos című írása a címszereplő saját házának építésével kezdődik, ami tervek nélkül az építés menete közben alakul. Krespel tanácsos sajátos elvek szerint él, öltözködik, impulzív, az építés közben alakuló gondolataival instruálja az építőmunkásokat, akikkel együtt dolgozik az építkezésen. Csupán az alapot és a felhasználandó anyagokat határozza meg, az építők szabad kezet kapnak a többiben. Az építés jó hangulatban telik, egy szokatlan, szimmetria nélküli, ám otthos épületet hoznak létre. Martin mester és a kádárlegények című novellájában a középkori nürnberg városának hordókészítője, a kádár céh első embere, az idős Martin mester egy párbeszéd során gondolkozik iparáról. A mester szerint az ő építményeit a bor lakja, a legnemesebb anyag, ami a földből született, míg az építőmester által alkotott épületet csupán az ember, aki lehet rossz vagy jó is.

A Krespel-házak E.T.A. Hoffmann novellája után lettek elnevezve. Felfedezése óta inspirálja a műhely működését, azzal, hogy egy másfajta tervezési metódust mutat be: egy a folymat közben alakuló, nem tervekből születő épületet, amit közösen hoz létre éptész és építő. A házak viaszból lettek öntve és különböző fűszereket kevertek hozzájuk. Gipszhegyeken állnak, együtt tájképet alkotnak. Mindegyik fűszer más színt és más illatot ad a házaknak. Más karaktert, más ízt. Úgy, ahogy Hoffmann történeteinek szereplői a tereket, úgy ahogy a szemlélő a tájképet lelkesíti át.

Az építészetben mi a fűszer, mi ad karaktert az épületnek? Az épületeket építő, belakó emberek vagy az épületet alkotó anyagok?

szöveg: Zsoldos Anna

A kiállításban részt vesznek még: Radler Luca, Gárdos Lili, Füleky Dorka, Kustra Vencel, Tóth Zsombor, Madli Kaljuste