Instagram Instagram Facebook

Exhibitions

Barta Mária: Korai munkák


Barta Mária művészetét tárgyalva gyakran találkozhatunk a “rejtőzködő” jelzővel. Életművének korai szakasza azonban a magyar avantgárd művészet történetének egy olyan fejezete, mely rávilágít arra, hogy lehetnek még a korszaknak feltáratlan, izgalmas töredékei.


Életműve fragmentáltan maradt fenn, az 1920-as, külföldön (Bécs, Párizs, Olaszország) töltött évek munkáit csak alig ismerjük. A Budapestre való visszatérés, az 1920-as évek vége és az 1930-as évek kezdete azonban fordulópontot jelent e tekintetben: egyrészt a korábbiakhoz képest ezekről az időszakokról sokkal nagyobb mennyiségű anyag maradt fenn, másrészt Barta Mária életművében egy különleges korszak vette kezdetét a kollázs műfajának megjelenésével.
A korábbi késő szecessziós hatásokat és a naturalista személetet felváltotta a formai redukció és stilizáltság, valamint a kollázstechnikával való kísérletezés rövid, de annál termékenyebb időszaka.

A kollázskészítéssel – az „ollóval rajzolás” (Henri Matisse) technikájával – eredetileg az avantgárd irányzatok kísérleteztek. Az új műfaj az egész 20. században népszerű maradt, a magyar művészetben Kassák körében jelentek meg első példái. Barta Mária kollázsművészete a Bécsben, Párizsban, Olaszországban töltött 1920-as évek benyomásait viseli magán, és több szálon is kapcsolódik az európai művészet 20. század eleji progresszív tendenciáihoz. Formanyelvének és színvilágának kialakulásában felfedezhető Matisse Tánc (1910) kompozíciójának hatása, és a táncmotívum különböző variánsai végigkísérik ezt az alkotói periódust.

A kollázsok között rengeteg darab tanúskodik arról, hogy a táncmotívumon kívül Barta Máriát élénken foglalkoztatta az egzotikus népek mozgás- és tárgykultúrája is. Ez szintén bizonyíthatja kapcsolódását a progresszív irányzatokhoz, melyeknek képviselői ugyanilyen nagy érdeklődéssel fordultak a téma felé. Arctalan alakjai különböző rítusokat járó, felemelt karú figurák, akik gyakran önmaguk negatívjaként is visszaköszönnek a képen, az ismétlődéssel a mozgás, a tánc ritmikusságát felidézve. Tovább fokozza a hatást a különböző maszkokkal való játék, melyek hol az archaikus rituálék, hol a modern jelmezbálok világát idézik fel. Az elnagyolt kivágású figurák gyakran elképzelt, meseszerű környezetben, vagy pusztán jelzésértékű terekben lebegnek, mindig a kompozíció központi motívumára irányítva a figyelmet.

A kollázsok főként élénk színű, monokróm színes papírok felhasználásával készültek. A különböző anyagokkal való kísérletező módszer eredményeként azonban néhány képen megjelennek dekoratív, fémes hatást keltő, fényes sztaniolpapírok is, valamint textilből készült kivágások.A másik jelentős műcsoportot az olajképek képezik, amelyek érdekessége, hogy szervesen kapcsolódnak a papírmunkák kollázstechnikájához, Barta tulajonképpen átültette a már ismert kompozíciós formákat és motívumokat vászonra, és a festészet eszközeivel törekedett hasonlóan fragmentált, sematikus, stilizált látványvilág létrehozására.