Facebook

Exhibitions

Lakner László: Jövendölés-művészet

Megnyitó: 2017. március 30., 18 óra

A kiállítást bevezeti: Fehér Dávid, művészettörténész

Megnyitja: Dr. Beke László, művészettörténész

Lakner László Jövendölés művészet című kiállítása a Trapéz Galériában a művész előző itt rendezett tárlatát, a Referenciák című 2014-es bemutatót folytatja. Ez a kiállítás is az életmű eddig kevésbé ismert, konceptuális szakaszára fókuszál. A tárlat kiindulópontja Lakner 1971-es Jövendölés művészet című akciója, amelyet a budapesti obszervatóriumban valósított meg három évvel németországi emigrációja előtt. A művész „egy derült estén” beletekintett egy űrtávcsőbe, Kopernikusz előtt tisztelegve, ám ironikusan reflektálva saját elszigeteltségére és elvágyódására is. 

A mű Lakner Önmodellezések című sorozatába illeszkedik, amelynek darabjain a művész abszurd helyzetekben látható, társadalmi szituációkat modellezve. A Parallaxis. Hommage à Kopernikusz című alkotáson Lakner egy zárt szobában körbejár egy égő villanykörtét a Nap és a Föld mozgásait szemléltetve, ugyanakkor a klausztrofób tér, a céltalan körbejárás gesztusa a művész helyzetére is utal, akárcsak a Holdnapló (1970) című játékos-ironikus alkotás, amelyen Lakner saját holdbéli sétáját dokumentálta kvázi-tudományos eszközökkel egy kartotékon. A konceptuális kollázson egy fénykép látható a művész Sárpentele és Úrhida között hagyott lábnyomairól, egy fiktív séta dokumentumaként, utalva a kozmikus távlatok és a magyar valóság közötti szakadékra. A művek sajátos humorral fűszerezve mutatnak a hidegháborús korszak űrversenyére, és ennyiben összevethetők a kelet-európai konceptuális művészek „kozmikus” tematikájú alkotásaival (például Július Koller és Stano Filko korabeli műveivel), mégis elsősorban a lakneri életmű kontextusában értelmezhetők. 

Első ízben szerepel kiállításon Lakner 1973-as fotósorozata, amely a művész ökölcsapásainak egy párna felületén hagyott nyomait mutatja – a fotográfiák festői szépségét átértelmezi a kétségbeesésre, feszültségre, frusztrációra, tehetetlenségre utaló cselekvéssor. Hasonló helyzetet idéz a művész átkötözött, fiktív verseskötetén olvasható „Onanien” felirat is. A tárlat kiemelkedő darabja Lakner Barikád (1972) című fotórealista festménye, amely nemcsak az 1968-as forradalmat idézi meg (akárcsak Lakner Wounded Knife című 1968-as konceptje), hanem általában is utal a forradalmakra. Az egymásra helyezett, a kép egészét betöltő, és ekként szinte fallá váló utcaköveket ábrázoló festmény egy nagyobb festménysorozat része, melynek első darabja, a Forradalmak emlékműve (1970) című festmény, jelenleg az esseni Folkwang Múzeum gyűjteményében található. Lakner műve a legkorábbi konceptuális szemléletű magyarországi utcakő-ábrázolások közé tartozik, ám megkülönbözteti a téma korabeli feldolgozásaitól, hogy a realista festészet hagyományaihoz is kapcsolódva utal aktuális, ugyanakkor általános érvényű társadalmi kérdésekre. Lakner hetvenes években alkotott konceptuális művei és festményei napjainkban talán aktuálisabbak, mint készülésük idején: a 2010-es évekből visszatekintve megállapítható, hogy Lakner „Jövendölés művészetét” igazolta az idő.


Fehér Dávid