Facebook

Exhibitions

DAMIR OČKO: PSST 



2013. 03. 27 – 2013. 04. 30.



Örömünkre szolgál, hogy Damir Očko (1977, Zágráb) horvát képzőművész első önálló magyarországi bemutatkozó kiállítása a TRAPÉZban kerül megrendezésre. Damir Očko a kortárs horvát képzőművészet ünnepelt sztárja, napjaink egyik legismertebb kortárs horvát képzőművésze. 2003-ban fejezte be tanulmányait a zágrábi Művészeti Egyetemen. 2007-ben a helsinki HIAP rezidens művésze volt, 2008-2009-ben az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa. Önálló kiállításai eddig olyan nagy presztízsű intézményekben kaptak helyet, mint a Palais de Tokyo, az Yvonn Lambert Gallery, a Kunstverein Leipzig vagy a Kunsthalle Düsseldorf. Művei megtalálhatóak a Fondation Louis Vuittonban, a Le Plateau FRAC-ban, a Centre National des Arts Plastiques-ban (CNAP), valamint a MUDAM Luxemburgban.



A Trapéz terében megvalósuló PSST című kiállítással Damir Očko a nyelvi fordulatok, torzítások és csavarok felfedezésére invitál bennünket, hogy rámutasson a beszéd poétikai és zenei jellemzőire a hang és a kép dimenzióinak integrálásával. A kiállítás tizenkét fotókollázsból és egy hanginstallációból áll össze. A fotókollázsok részben stancolt, részben illesztett elemekből, mondattöredékekből és egyéb absztrakt és geometrikus formákból állnak össze, miközben az alapot elsősorban a művész saját kézfejét ábrázoló és enteriőrökről készített fotók adják. A V alakú installáció a 2012-ben a Palais de Tokyoban bemutatott* Očko-féle térelemhez hasonlóan egy hanginstallációt foglal magába, amely a fotókollázsok alapját is adó Psst! és Hush! hangutánzó szavakkal operálva alakul kakofón zenei kompozícióvá utalva azokra a szituációkra, amikor valakit csendre intünk vagy éppen szövetségesként magunkhoz hívunk. Očko munkamódszere transzparens: anyagok, vagy téma után kutatva csendes és láthatatlan elemeket használ fel műveihez, amelyeket hallhatóvá és láthatóvá alakít poétikai, politikai és teoretikus gesztusok segítségével.



„A zene és az irodalom gyakran a művészete szolgáltalában áll … kiindulási pontként a flmjeihez, rajzaihoz, művészkönyveihez és installációihoz. A szituációk és idézetek minden esetben puszta kezdőpontok egy kiránduláshoz egy metaforikus birodalomba. Az utazás egy specifkus, konkrét területről indul és egy meghatározhatatlan zóna felé halad azáltal, hogy mellőz minden egyértelműt és lefordítja egyedi művészeti idiómává. Ez a fajta elméleti megközelítés, amit a szimbolizmus és a pittura metafsica közé helyezhetünk el, már önmagában is túlságosan jól refkeltált és tréfás ahhoz, hogy visszaállítsa a pátosz és az általa keltett távolság közötti egyensúlyt”**



 



 



*Damir Očko – The kingdom of glottis, Palais de Tokyo, Párizs, 2012. 10.17 – 2013.02.11. 



**Damir Očko – On Ulterior Scale, Magdalena Holzhey írása, az esszé Damir Očko – On Ulterior Scale, Kunsthalle Dusseldorf, 2011 című kiállítás katalógusában jelent meg