Facebook

Exhibitions

Iza Tarasewicz: És hamarosan a zűrzavar


kurátor: Bencsik Barnabás


2016. május 12 - 2016. június 17.


Iza Tarasewicz műveiben a szobrászat hagyományos reprezentatív megközelítése helyett, a plasztikai megformálást az anyagok végtelen változásának folyamatában egy tetszőleges pillanatban összeálló, a természeti törvényeknek alárendelt szükségszerű állapotnak tekinthetjük. A felhasznált anyagok, legyenek szervesek vagy szervetlenek, szilárdak vagy cseppfolyósak, semlegesek vagy kulturális szimbolikával terheltek, szigorúan strukturált formába fegyelmezettek vagy a természetes rendezetlenségükben megnyilvánulók, mind a létező fizikai, biológia és kémiai valóságból kiragadott esztétikai minőségek hordozói. A művész az anyagok megállíthatatlan és dinamikus átalakulásának egyes stációit igyekszik megragadni. Az élő és élettelen anyagok pusztulása, rothadása, lebomlása, korrodálása és szétporladása együtt jár a szerkezetük átalakulásával, anyagszerűségük módosulásával, egy folyamatos molekuláris szintű átrendeződéssel. A folyamat nem pozitív vagy negatív, leglényegesebb tulajdonsága, hogy megállíthatatlan és a létezés természetes velejárója.


Az ókori klasszikus filozófia egyik leginspirálóbb hagyatéka az atomisták világmagyarázata, mely szerint az érzékelhető valóság anyagi realitása az öröktől fogva létező, tovább nem osztható elemi részecskékből, az atomokból áll össze. Ezek a végtelen térben folyamatos mozgásban vannak, különböző súlyúak ezért különböző sebességgel hullanak lefelé. Ütközés közben kitérnek eredeti pályájukból, így hozzák létre a különböző tulajdonságú érzékelhető anyagokat. E spekulatív, logikai konstrukciók és poétikus metaforák segítségével megfogalmazott elmélet nélkülözött bármiféle természettudományos megfigyelésen alapuló megalapozottságot, mégis a modern természettudomány fejlődésének leghatékonyabb narratívájává vált. Iza Tarasewicz ezt a két nagy intellektuális hagyományt ötvözi és hoz létre a segítségükkel egy olyan elementáris plasztikai nyelvet és esztétikai dimenziót, amely egyedi viszonyrendszerbe helyezi a klasszikus ókori tanítás naiv és költői metaforáit a természettudományos megismerés racionalizáló eszközrendszereivel: ábrákkal, modellekkel és diagramokkal.


Tarasewicz a hagyományos szobrászi anyagokon kívül elfogulatlanul vonja be műveibe a konvencionálisan alacsonyabb rendűnek, alantasnak, vagy akár visszataszítónak tartott szerves és lebomló anyagokat is. A gumi, acél, vászon, cement, viasz, paraffin, növényi rostok, hamu mellett állatok belsőségeit vagy akár az emésztés végtermékét is felhasználja művei létrehozása során. Meggyőződése szerint az anyag önmagában semmi más, mint atomok, elemi részecskék alkalmi együttállása egy adott időpillanatban, s mint ilyen, érzelmi vagy ízlésbeli szempontból nem megítélhető. A szobrász tevékenységének lényege, hogy megteremti azokat a helyzeteket – tárgyak konstellációját és anyagok összevegyülését –, amelyek a racionálistól az esztétikai dimenzió felé tágítva az érzékelést, a szemlélő számára egy más típusú tapasztalati tudást nyújtanak.


Iza Tarasewicz tavaly robbant be a kortárs lengyel szcénába, amikor megnyerte a fiatal művészek legjelentősebb díját, a német bank által alapított és szponzorált „View 2015 - Deutsche Bank Award”-ot. Az 1981-ban, egy Belorusz határ melletti kis faluban született művész varsói Zachenta Galériában bemutatott díjnyertes installációja jelentős nemzetközi figyelmet keltett, így 2016-ban már a Sao Paulo-i és a dél-koreai Gwangju Biennálén is láthatóak lesznek újabb munkái.