Facebook

Exhibitions

C S Á K Á N Y I S T V Á N


D U P L A P L U S Z J Ó


2 0 1 5 . 0 1 . 3 0 - 0 3 . 1 3 .


Csákány István jelenlegi kiállítása a Trapézban a disztópiák jelennel való szembesítésével foglalkozik, amint azt a művész a Trafó Galériában korábban bemutatott Dioráma című kiállításával megalapozta. Címválasztása csak addig tűnhet pozitívnak, amíg fel nem ismerjük benne Orwell 1984 című regényéből az „újbeszél” nyelvezetet. Az „újbeszél” egy mesterséges propagandanyelv, amelyet az emberek elnyomásának, átformálásának és a szabad gondolkodás megakadályozásának eszközeként használ a diktatórikus rendszer. A Duplapluszjó kiállítás, ahogy a könyv is, a rendszer által manipulált, félelemben tartott és átvilágított emberekről szóló fikciót veti fel újra, saját kontextust és teret teremtve ennek a disztópiának.


Az orwelli negatív utópia nem csak a gondolatok korlátozását jelenti, a mozgástér szűkítése, falak felhúzása ugyanazt a behatároltságot fordítja térre.


Csákány kiállítása összetett installációvá változtatja a galéria terét. A túldimenzionált függönyös fényfal brutálisan szétszabdalja és átméretezi a teret, egy erősen behatárolt térszituációba kényszerítve a nézőt. A térben uralkodó függönyös fényfal előtt, vezér- és diktátorportrékhoz hasonló bemutatási helyzetben lógó fametszet, a művész önarcképe látható. A fején viselt, ma már bizarrnak tűnő eszköz az érzékszervek befogadási képességének növeléséért, jelesül a jobb hallásért, felel, miközben a kényszerített, teljes figyelmünket követelő eszközök hatására utal. A kép többek között a művész társadalomban betöltött szerepére és a vele kapcsolatos elvárásokra reflektál: a megfigyelő helyett a megfigyeltség kerül a középpontba.


A Museum for Rats and People (Múzeum Patkányoknak és Embereknek) egy bezárt patkány körül épített objekt. A vasszerkezetben elhelyezett mindennapi tárgyakkal az építmény egyfajta nyitott, játékszerekkel ellátott patkányketrecnek vagy odúnak tűnik. A tárgyak, mint a nagy futókerék a patkány játék- és mozgásigényét szolgálnák ki (ha kiengednék). Az objekt címe, és a benne lévő tárgyak Chris Marker és Alain Resnais „Les statues mortent aussi” című szürrealista filmjében látható múzeumi vitrinekre utalnak. Mennyire változik meg egy tárgy értelme, ha eredeti kontextusától megfosztva vitrinbe/múzeumba zárják? Marad bármi is az eredeti jelentéséből?


A Derkovits és AICA díjas Csákány István (1978, Sepsiszentgyörgy) az egyik legismertebb 40 év alatti kortárs magyar képzőművésszé vált azután, hogy a 2012-es kasseli dOCUMENTA (13)-on bemutatta Szellemtartás című nagyméretű installációját. Munkái olyan nemzetközi gyűjteményekben is megtalálhatóak, mint a holland Bonnefantenmuseum vagy a luxembourgi MUDAM. Bár festőként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Mauer Dóra osztályában, aprólékosan kidolgozott, mégis nagy volumenű munkáiban legtöbbször a kísérleti szobrászat és a kézzel épített installáció jelenik meg számos különböző médium kíséretében.