Facebook

Exhibitions

T O M Á Š B Á R T A


T H I N G S T O K N O W B E F O R E Y O U G E T A T A T T O O


curator: Jiří Ptáček


2014. 12. 16 – 2015. 01. 23.


Az, hogy a közelmúlt ideológiái fokozatosan válnak egyre kevésbé megfoghatóvá, természetesen nem jelenti azt, hogy ne maradnának meg a kollektív emlékezet formátlan részeiként. Olyan részei az emlékezetnek ezek, amelyek továbbra is szabadon kifejezésre jutnak a személyes- és a társadalmi élet különböző területein. Az építészet és a szocializmus művészete egy hasonló folyamaton megy keresztül, mind szimbolikus, mind fizikai értelemben. Tomáš Bárta (1982), egy fiatal cseh festőművész, a valóság ezen dimenziójára fókuszál; ahol a konkrétumok elhalványulnak, és nehezen értelmezhető formák veszik át a helyüket – teszik ezt azonban nem passzívan, éppen ellenkezőleg, nagyon is aktívan működve az elme általunk nem irányítható részein.


Az 1958-as évet az egyik legfontosabb mérföldkőnek tartják a csehszlovák kultúra történetében. Az ez évi világkiállítás, az Expo '58 volt az, ahol a művészeknek először volt lehetősége arra, hogy a modernizmustól nyíltan eltérő stílusokkal jelenjenek meg. Ezek elismerése – számtalan kiállítási díj elnyerésével – felgyorsította a hivatalos irány megváltozását, többek között az építészet, a képzőművészet és a dizájn területén is. A szocialista realizmus sztálinista doktrínáját teljesen elutasították, és a vezető szerepet átvette az úgynevezett Brüsszeli stílus. Ez utóbbi a társadalom életmódjának dinamikáját sokkal expresszívebb stilizáción, absztrakt geometrikus díszítő stíluson keresztül fejezte ki. A Brüsszeli stílus fokozatos népszerűsödése a mai napig leolvasható az abban az időben készült művészeti és design művekről, illetve az amatőr építészek és iparművészek nagyszámú munkáiról. Ezeken figyelhetjük meg azt is, hogy pár évtized után a stílus elvesztette népszerűségét. Vonzereje elmúlt – teljesen logikusan – az 1990-es évek elejére. Ennek ellenére a nyomai a mai napig sértetlenül megmaradtak eredeti és mutálódott formájukban is, főként a külvárosokban.


Tomáš Bárta (1982), fiatal cseh képzőművész, munkái mentén felidézhetjük a „brüsszeliek” kivételes hatását, leginkább az inspirációul felhasznált források karakteréből adódóan.


Bárta cseh festők egy olyan jól látható csoportjához tartozik, akik ismét egy absztrakt módon konstruktív morfológiát keresnek. Habár minden forrás némiképp különböző területet dolgoz fel, mindegyiket azért használja fel a művész, mert megvan bennük a lehetőség arra, hogy a kollektív emlékezetünk különböző elemeit aktiválják. Nem az attribútumok nélküli absztrakcióval foglalkoznak, hanem az általuk hordozott asszociatív tartalommal.


Hosszú ideig a városi látkép inspirálta Tomáš Bártát, pontosabban a belsőleg keletkezett elemek: a várostervezés hatáskörén kívül eső, további kiegészítők. Ezek az elemek sokszor korábbi struktúrák maradékaként maradtak hátra. A vizuális közvetítésük iránti érdeklődés vezette el Tomáš Bártát egy konstruktív művészeti nyelvhez, amelyben javítások, helyi foltozások és a festészet alsóbb rétegeibe való behatolás nyomai jelennek meg. Legújabb munkái is e mentén szerveződnek, amelyek formailag eddigi legleegyszerűsítettebb festményei, tiszta kompozíciókkal. Az alapvető vonások kapcsolatai természetesen jellemzően előre megrendezettek; nagyjából megfestett alapok véletlenszerűségeinek felfedezésével vagy akár ceruzavázlatokkal, amelyekről a hagyományos disegno juthat eszünkbe. Ezen képek esztétikáját nagyjából a 20. századi absztrakt festészet konvenciói irányítják. Tomáš Bárta hozzáállása a múlthoz természetesen nem elsődlegesen elméleti. A képek a maradványlét közvetlen tapasztalatából merítenek. Bárta lenyűgöző jelenségnek találja az anyag fizikai lebomlását és a nyers helyreállító beavatkozásokat.


A jelenlevő múlt hasonló módon jelenik meg az új objektjeiben. A szabad sablonok elhanyagolt köztéri műanyag munkák a szocialista építkezések korából, amelyeket fokozatos bomlásuk és pusztulásuk eltávolít eredeti kontextusuktól és ideológiai alapjuktól. Absztrakciójuk mértéke ezzel egyenes arányban nő. Az, hogy az ideológia maga is elvesztette megfoghatóságát, természetesen nem jelenti azt, hogy ne maradna meg a kollektív emlékezet formátlan részeként. Olyan részei az emlékezetnek ezek, amelyek továbbra is szabadon kifejezésre jutnak a személyes- és a társadalmi élet különböző területein. Az építészet és a szocializmus művészete egy hasonló folyamaton megy keresztül, mind szimbolikus, mind fizikai értelemben.


Tomáš Bárta a valóság ezen dimenziójára fókuszál; ahol a konkrétumok elhalványulnak, és nehezen értelmezhető formák veszik át a helyüket – teszik ezt azonban nem passzívan, éppen ellenkezőleg, nagyon is aktívan működve az elme általunk nem irányítható részein.


Tomáš Bárta Prágában élő képzőművész. Tanulmányait a brunoi FAVU-n végezte. 2011-ben megkapta a Walter Kosatzky díjat, 2012-ben kritikusok díjával jutalmazták. Kiállított többek között a MUMOK-ban Bécsben, a Fait Galériában Brunoban, a Down Galériában Ostravában. Művei több cseh és nemzetközi gyűjteményben is helyet kaptak.


Jiří Ptáček, a szerző művészeti kritikus és a prágai Fotograf Gallery kurátora. Tomáš Bártával együtt dolgozott a Sometimes, in the Instant of a Sort of Flash, I Wake Up and Turn toward My Fall (Galerie Dole, Ostrava, CZ, 2013) és a Things You Can´t Delete (Fait Gallery, Brno, CZ, 2013) című kiállításokon.